Egy ferencvárosi olvasónk, egy harmincnyolc éves zenetanár, harminc napon át jegyezte fel nekünk, mikor feküdt le. Nem azért, mert versenyez, hanem azért, mert kíváncsi volt arra, mi történik a tizenegy és tizenkettő közötti órával. Az eredmény egy kis füzet, amely most a szerkesztőség asztalán fekszik, és amelyből ez a cikk készült. A füzet nem mond semmit „helyesen”. Mond viszont egy hétköznapi mondatot, amelyhez nem könnyű hozzájutni: az alvás a fogmosás után kezdődik.
A leghosszabb óra
A budapesti hétköznapi este struktúrája egyszerű. Hét után vacsora, kilenc-tíz között a tévé vagy a könyv, tizenegy körül fogmosás. A tizenegy és tizenkettő közötti óra — paradox módon — a legkönnyebben elveszített idő. A legtöbben azt mondják: „most még tíz percig fennmaradok”. Tíz perc tizenkettőig, tizenkettőig fél egyig, fél egyig egyig. Az olvasónk füzetében tizenkilencedszer szerepel a „tíz perc” kifejezés. Tizenkilencedszer egy óra alatt. Ez nem fegyelem-, ez ritmus-kérdés.
A fogmosás után
A fogmosás a budapesti otthonokban valami csendes szertartás. A fogkrémes pohár, a tükör, a néma villany. A fogmosás után kétféle ember van: az, aki visszamegy a kanapéhoz, és az, aki a hálószobába megy. A különbség nem jellem, hanem szokás. A Activemorning szerkesztőségében kísérletezünk: két hete a szerkesztőség három tagja a fogmosást követően csak a hálószobába megy. Eredmény: kevesebb a „még tíz perc”.
Az alvás nem a függönyhúzással kezdődik. A fogmosás után kezdődik.
Az ablakon át
A budapesti lakások ablakain át lehet nézni a várost. Esti tíz órakor a Bartók Béla úti ablakból a villamosvonatok kék hegyei, az Üllői útról az autók sárga csíkjai, a budai oldalról a Citadella tornya. A Activemorning egyik szokása: a fogmosás után két perc az ablakban. Telefon nélkül. Nem kell „meditálni”. Nézni a várost. Ennyi.
A nappali fény mint éjszaka
Az alvás nem este, hanem reggel kezdődik. A reggeli fény — a függöny kihúzása, az ablakon át vetett pillantás — meghatározza, mikor lesz fáradt a test este. A nyolc óra alvás kísérlete csak akkor sikerül, ha délelőtt tíz órakor a test már természetes fényt kapott. Budapesten ez nem nehéz; a sűrű város fái között is sok a nyitott tér.
Ami nem zsír, nem cukor
Az alvásról szóló cikkek többsége az étkezés-időtől és a koffeintől függ. Mi szerkesztőileg ezt nem fogjuk vitatni — a saját tapasztalataink azt mondják, hogy a tizenegy és tizenkettő közötti óra fontosabb. A vacsora négyórás távolsága a lefekvéstől hasznos. De a fogmosás utáni cselekvés sorrendje még hasznosabb.
A vasárnapi kivétel
Vasárnap az olvasónk háztartásában a tizenegy és tizenkettő közötti óra különbözik. Akkor szabad — film, könyv, beszélgetés. A vasárnap nem alvási nap, hanem a hét utánjátéka. A Activemorning-szerkesztőség ezt jó intézménynek tartja. Egy nap a hétből a tizenegy és tizenkettő közötti óra a hétvégéé. Hat napon át pedig az alváshoz tartozik.
Az ágy mint újság
A budapesti hagyomány: este olvasni az ágyban. Egy könyv, egy lapozott újság, néhány bekezdés. Ez nem zavarja az alvást — ez segít neki. Az olvasónk füzetéből: „A könyv hárompercenként lecsukódik a mellkasomon, és ettől nem ébredek fel, hanem mélyebben alszom.” Nem kérünk semmilyen áldozatot a telefontól; csak helyet kérünk a könyvnek.
A reggeli húzás
Az alvás végpontja nem az ébresztő. Az alvás végpontja a függönyhúzás. Az olvasónk füzetében a harminc nap mindegyikén szerepel a kihúzás időpontja. A korai nap az, amelyik először látja a fényt. A Activemorning egyik csendes „edzése” ez. Nem nagy ügy. Senki nem osztogat érmet.
A coda
Az alvás Budapesten egy hétköznap. A fogmosás után az ablak. Az ablak után az ágy. Az ágy után a könyv. A könyv után a csend.
— Kovács Anna
Beszéljünk az esti óráról — húsz perc, díjmentesen
Egy szerkesztő hallgatja meg a saját esti ritmusát, és megoszt egy-két olvasói példát. Nem értékesítünk semmit.
Nincs kötelezettség · az első alkalom díjmentes · 24 órán belül válaszolunk